Most a Fantom a csúcs
Hősszerelmes szerepek után a színész várja az érettebb férfiszerepeket
Miller Zoltán szerencsésnek tartja magát, hogy tíz éves pályája alatt több mint húsz fontosabb szerepet eljátszhatott. A Fantom szerepére is régóta vágyott, de sohasem hangoztatta. A darab próbái már javában zajlanak. A színész csak annyit kér, említsük meg a kollégáit is, akik vele együtt szintén ezen a szerepen dolgoznak.
Két szerepet kaptál az Operaház Fantomja című darabban. Sasvári Sándor és Csengeri Attila mellett a Fantom szerepét és Homonnay Zsolttal váltva Rault fogod alakítani. Melyik karakter áll hozzád közelebb?
 - Mindkettő közel áll hozzám. Az egyetlen és elsődleges szempont az volt a darabbal kapcsolatban, hogy bekerüljek.
Egy válogatás olyan idegölő, mint ahogy mi, kívülállók gondoljuk?
- Az érettségihez tudnám hasonlítani. Mindkettőben volt már részem, és tényleg hasonló érzés. Persze nem mindegy, hogy az ember hol és kinek ad számot a tudásáról. Amikor Németországban vettem részt szereplőválogatáson, ott teljesen ismeretlen emberek dolgoztak és emiatt rettentően izgultam.
És itthon?
- Az itthoni megmérettetés azért könnyebb, mert olyan emberek előtt kell szerepelnem, akik ismernek már jónéhány éve. Régi arcok és én is az vagyok nekik. Ahhoz tartom magam, hogy a tét nagyságába soha se gondoljak bele, ne hagyjam, hogy sokkoljon a felelősség.
Miért?
- Nem arról van szó, hogy ne tudnám, ez a darab a szakma és a közönség számára is különösen fontos lesz. De a jó értelemben vett profizmushoz hozzátartozik, hogy az ember minden szerepet, amire jelentkezik, ugyanolyan fontosnak tart.
Ezek szerint sosem volt kedvenc és kevésbé kedvelt szereped?
A Nyomorultakban
 | - De, a Fantom szerepére például régóta vágytam. A Nyomorultak pedig a szívem csücske. Amikor a győri Nyomorultakban nem kaptam szerepet, az nagyon bántott. Később azonban Németországban már játszhattam benne, végül itthon is.
Mennyiben mások a színészekkel szembeni elvárások Németországban, mint itthon?
- Nem az elvárások mások, hanem a darabok rendszere. Itthon viszonylag kevés ideig megy egy darab, még játsszuk, de a rendező már egy másikban dolgozik. Odakint hosszabb ideig megy egy darab, és a blokkok előtt frissítjük a szerepeket. Van idő arra, hogy újra átdolgozzuk az alakításokat. Az apró törődéseket, mint egy kisgyerek, meghálálja a színész.
Az Operaház Fantomja is hosszú időre tervezett darab. Talán itt is lehetőség lesz majd erre.
- Remélem. Szirtes tanár úr ( Szirtes Tamás- a darab rendezője ) az évadok elején fel szeretné majd újítani a darabot.
Mit tudsz hozzáadni magadból a Fantomhoz?
Az Evitában
| - Erre májusban térjünk majd vissza, a bemutató után. Nálam ez nem tudatosság kérdése, majd kialakul.
Amikor hosszabb ideje játszol egy darabot, mennyire befolyásol az aktuális közönség?
- Semennyire. Ez nem kabaré, ami attól lesz jobb, ha a közönség veszi a poénokat és segít továbbgörgetni. Ennyi erővel, ha fiatalok előtt játszom, le kéne vennem az álarcot, hogy lássák, Miller Zoltán vagyok. Én a darabhoz, a kollégákhoz és a rendezőkhöz tartom magam.
A Fantom szerepét a pályafutásod csúcsának tekinted?
- Most elmondhatom, hogy a Fantom a csúcs. De általánosságban nem tudok erről beszélni, mert még legalább húsz évet szeretnék a pályán tölteni. Már volt 25 nagyobb szerepem és lassan eljön az az izgalmas idő, hogy nemcsak a lírai, a hős és a drámai szerelmes szerepét játszom majd, hanem az érettebb férfi-szerepeket is.
Ha negyven éves koromban azt mondják majd a rendezők: Zoli bácsi már nem biztos, hogy kéne Rault játszania, akkor örömmel váltok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
