A fantom kedvese
Egyszer csak kiragyog a karból és a cselekmények középpontjába kerül. Törékeny, légies teremtés, haja zuhatagként omlik alá, szenvedélyt és fájdalmat kifejező hangja éteri magasságban szárnyal. Ilyen Christine, Az operaház fantomja című Webber-musical romantikus nőalakja. Az ősbemutató után tizenhét évvel most a Madách Színház színpadán bűvöli el a nézőket a romantikus történet fordulatos cselekménye, a rejtélyes Fantom talányos egyénisége. A nőt, akit énekelni tanít és elindít a pályáján, s aki miatt a párizsi Opera színpadán leszakad a csillár, a hármas szereposztás egyikében Mahó Andrea testesíti meg a színpadon.
A pályakezdő ifjú színésznő ezzel az álomszereppel az alig ismertségből a csúcsra tört. Jóformán ugyanaz történt vele, mint Christine-nel: karrierje a kezdő lépéseknél a magasba szárnyalt. Ám neki nem a zene angyala segített. Maga jelentkezett meghallgatásra, és mintegy száz jelölt közül választották a szerepre. Mahó Andrea két éve végzett Gór Nagy Mária színi tanodájában. Tizennyolc esztendősen döntötte el, hogy színésznő lesz, és csak hat esztendeje énekel. Budapesti családjában sem művész, sem énekes nem akad. Kivételesen telt, három oktávot átfogó hangja koloratúrszoprán. A Fantom híres, operai igényű és nehézségű áriáit lírai szépséggel, árnyalt kifejező erővel énekli. Ahogyan a figura bőrébe bújik, elhiteti a nézővel, hogy ezért a nőért a Fantom, aki beleszeretett, mindenre képes.
Három szerep után a szuperprodukcióban
A civilként szemüveges, rövid, barna hajú lány mindössze 24 éves. Egész lénye csupa mosoly. Sugárzik belőle a derű és a nyitottság. Nem szerepel, ilyen. Van is oka a sugárzásra, hiszen a neve egy csapásra ismertté vált, bár három szép és kezdőnek igencsak jelentős szerepet már előtte eljátszott. A győri Nemzeti Színházban megkapta A nyomorultak Cosette-jét. Utána a Budapesti Operettszínházban osztották rá a West Side Story Mariáját, s ugyanitt A mosoly országa című operettben Mit, a kis szubrettet alakítja.
Hároméves szerződés köti a szuperprodukcióhoz, ám szabadúszóként van lehetősége másutt is fellépni. Operett- és musicalszerepekre vágyik, ebben a műfajban érzi otthon magát. Noha a hangja alkalmas lenne rá, az operaéneklés távol áll az egyéniségétől. Bízik abban, hogy sok szép lírai nőalak megformálásával, eléneklésével haladhat előre a pályán. Eddig a szerencse a tenyerén hordozta, de bátorságával, vállalkozó kedvével ő is hozzátette a magáét. Mert ismeretlenül bekopogni egy színházhoz próbaéneklésre, meghívás nélkül, nem kevés optimizmusra vall. De bátraké a szerencse! Rengeteg figyelmet és törődést kapott Az operaház fantomját rendező Szirtes Györgytől és a koreográfus Seregi Lászlótól.
- Az ön olvasatában milyen szerep Christine-é?
- Bonyolult érzelmi szálak fűzik a fiatal énekesnőt ahhoz a titokzatos lényhez, akit ő sokáig a zene angyalának hisz. A legtöbbet kapja tőle, amit egy kezdő kaphat: megtanítja énekelni, bízik a tehetségében, és elindítja a pályáján. Elég későn döbben rá, hogy a Fantom hús-vér ember, aki szenvedélyesen szerelmes belé. Meg is kavarja az érzéseit, hiszen a lány az ifjú márkit, Raoult szereti. Christine az én felfogásom szerint nem tudja eldönteni: megfoghatatlan szeretetet, vagy szerelmet érez-e a Fantom iránt? A rajongásig elbűvöli ez a gáláns, csodálatos tehetségekkel megáldott férfi. Sokszor szinte nincs is magánál, annyira a hatása alá kerül. Közel áll az egyéniségemhez ez a szerep, az életben magam is ilyen naiv, romantikus lélek vagyok, tele túláradó érzésekkel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
